Az életemre vágyva
Kis fecnit találtam a mindegy is hogy hol és az is hogy ki írhatta.(nem én írtam, és nem nekem szólt)
Ez állt rajta:
„Szeretlek!”
„Te vagy az életem!”
Feltételezésem szerint ez egy szerelmes pár vallomásai lehettek egészen halkan papíron megfogalmazva két féle kézírással.
Na mármost az első mondat jelentésével semmi kérdés nem merült fel bennem.
A második mondattal kapcsolatban merültek fel bennem a következőek: … mert valahogy azt sugallja a második mondat- hogy valamelyik fél nem a saját életét éli, vagy a másikét szeretné élni.
Szerintem az életünk alatt sok mindent kipróbálunk-éljük egy kicsit a szüleink életét, amíg fel nem növünk, aztán elkezdjük a mienket. Szerelmesek leszünk és aztán óhatatlanul választásra kerül a sor:
A:éljük a közös életünket
B: a nő éli a férfi életét
C: a férfi éli a nő életét.
Joli joker: mindenki éli a saját életét – azt csá-nem foglalkozunk ilyenekkel.
Mi van akkor, mikor egyik alternatíva sem tetszik, és sosem tetszett akkor maga az élet nem tetszik? Vagy még nem barátkoztam meg az egyik lehetőséggel sem, pedig kipróbáltam minden eshetőséget.
Sokan vagyunk így főleg ebben a korban, akik még nem tudják elhinni az életet. Nehéz a feldolgozása annak, hogy tulajdon képen az életünk nem más mint órák, napok, hónapok, évek, élet.
Szerintem érzelmileg van hova fejlődnöm…illetve inkább az érzelmek reprezentálásából.
Dilemma a következő: az én életemet kell élni, vagy más/mások életét a boldogságomhoz.
